Jeff Foster:
A HELY, AMI SOHA NEM VOLT FÜGGŐ /részlet/
Minden függőség szívében
ott a kísérlet arra,
hogy elmeneküljünk
önmagunk elől.
Hogy megszökjünk a bánatunk, önbizalomhiányunk, szégyenünk, félelmünk és bűntudatunk
elől.
Hogy máshol legyünk, mint ahol vagyunk.
A meditáció lerombolja a függőség magvát,
a ’máshol lenni’,
a ’másik pillanat’,
a ’nem itt’ függőségét.
A meditációban… itt vagyunk.
Megengedjük magunknak,
hogy pont azok legyünk, akik vagyunk,
ahol vagyunk,
ma, most.
Áldjuk a tökéletlen emberi természetünk ’zűrzavarát’
lecsupaszított figyelemmel.
Még ha fáj is. Még ha szúr is.
Még ha éget is.
Maradjunk.
És…
Becsüljük azt a részünket is,
amelyik nem akar maradni!
A részt, ami el akar futni.
A részt, ami
egymillió mérfölddel arrébb akar lenni.
A részt, amely akarja az italt, drogot, cigarettát,
a kapcsolatot, az izgalmat, a következő magasságot.
Amikor először olvastam ezt a szöveget, asztrológus énem egyből kiabált, hogy jegyezzem fel, mert nagyon jó bevezető lesz a Neptunuszról szóló írásomhoz: a függőségeket, meneküléseinket a valóság elől az asztrológiában ugyanis a neptunuszi energiák alacsonyabb szintű működéséhez soroljuk.
Az erősen Halak, vagy erősen Neptunusz hangoltságú emberek általános asztrológiai jellemzésében gyakran találunk olyan mondatokat, hogy „menekül a valóság elől ; fantáziáiba menekül ; illúziókat gyárt; nem bírja a hétköznapokat; álmodozik, rózsaszín ködben él, nem gyakorlatias”. Legrosszabb esetben alkohol, kábítószer rabja.
Magas tudatossági szinten a Neptunuszt a spiritualitáshoz, megvilágosodáshoz, magasabb dimenziókba való belelátáshoz kapcsoljuk, ez az írás azonban a menekülésről szól.
Mi is történik ilyenkor, mi ennek a menekülésnek a leegyszerűsített mechanizmusa és lehet-e, vagy hogyan lehet ellene tenni?
Az egyik legnagyobb nehézségét ennek én abban látom, hogy aki benne van, akit épp ezek az energiák mozgatnak, ő nem is érti ezt a kifejezést, hogy “nincs a jelenben” hanem “elmenekült a valóságtól” és “álomvilágban él”. Számára ugyanis ez a legvalódibb valóság.
De mi is az igazi valóság?
VALÓSÁG = ÉLET itt és most = folyamatosan áramló univerzális energia.
Amennyiben a valóságban élünk, akkor együtt áramlunk az élettel.
Leginkább talán egy hullámokon szörföző emberrel tudnám ezt szemléltetni. KAPCSOLATBAN VAN az áramlással, ÉRZÉKELI azt, minden pillanatban az áramlásnak megfelelően kezeli a szörfdeszkát. Minél tapasztaltabb szörfös, annál inkább képes egyedi bravúrokra – de ezt is CSAK az áramlás keretei között teheti.
Pontosan tudja, hogy a víz az úr és akkor tud a szörfdeszkán maradni, ha együttműködik ezzel a hatalmas erővel. Teljes mértékben koncentrál és minden mozdulata összhangban van a hullámokkal.
Ha lankad a figyelme, vagy nem elég ügyesen lovagolja meg a hullámokat – elveszíti az egyensúlyát és kiesik az áramlásból.
Biztos érzitek, hogy a hasonlatban a víz képviseli az ÉLETet, azt a folyamatosan áramló energiát, mely minden pillanatban más körülményeket, helyzeteket, tárgyakat és kapcsolatokat teremt körénk. A szörfös pedig minket, embereket.
A szörfdeszka pedig – ÉS EZ AZ ESZKÖZ, MELLYEL KAPCSOLÓDHATUNK AZ ÁRAMLÁSHOZ, AZ ÉLETHEZ – a TESTÜNK!!
Szörfdeszkán lenni annyit jelent, hogy a testünkben vagyunk.
Amikor elménkben / gondolatainkban vagyunk – leestünk a szörfdeszkáról. Elvesztettük a kapcsolatot az élet áramlásával. Nem vagyunk jelen!
A valósággal NEM kapcsolatot teremteni ugyanolyan életveszélyes dolog, mint szörfösként elvéteni a hullámokat!
Gondolatainkban és érzelmeinkben élni azt jelenti, hogy leestünk a szörfdeszkáról. Elveszítettük a kapcsolatot az ÉLET áramlatával. A valósággal. Ez hosszú távon életveszélyes.
Itt olvashatsz a jelenről egy kicsit bővebben.
Az volt a kérdésünk, melyet még nem válaszoltunk meg, hogy
Mi is történik ilyenkor, mi ennek a menekülésnek a leegyszerűsített mechanizmusa és lehet-e, vagy hogyan lehet ellene tenni?
Bízom benne, hogy kicsit jobban érthető már a “valóság” fogalma, valamint az is, hogy HOL IS VAGYUNK AMIKOR NEM VAGYUNK JELEN. Az elménkben / gondolati világunkban.
Egy nagyon egyszerű bizonyíték arra, hogy ez vagy/vagy: figyeld a lélegzetedet. Belégzés-kilégzés. Ekkor a testedre figyelsz, nem gondolkozol és nem érzel. Nagyon hamar fel fog bukkani az első gondolat – észreveheted, hogy a légzésedre nem tudtál figyelni miközben gondolkodtál. Egyszerre nem lehet két helyen lenni! Vagy-vagy.
Neuropszichológiai kutatások szerint életünk lényegesen nagyobb részét töltjük az elménkben, mint a testünkben! Azaz nem vagyunk jelen. A testünk továbbra is működik, élünk, tesszük a dolgunkat , de mindezt ROBOTPILÓTA üzemmódban.
Vajon miért váltunk időnként robotpilótára?
Mert van valami a jelenben, a valóságban, amit nem akarunk érezni.
MINDIG EZ AZ OKA A VALÓSÁG ELŐL VALÓ MENEKÜLÉSNEK. VALAMIT NEM AKARUNK ÉREZNI.
Biztos megfigyeltétek, hogy amikor élvezzük a valóságot, nagyon jól érezzük magunkat, akkor ÁRAMLÁSBAN VAGYUNK. Akkor teljesen a testünkben, jelen vagyunk! Mert tetszik az élet, nincs szükségünk arra, hogy kimeneküljünk belőle.
Sajnos sokszor teremt az élet körénk olyan körülményeket, ami nem tetszik. Nagyon kevesen képesek ilyenkor is teljesen MEGÉLNI A PILLANATOT és benne maradni abban az áramlatban ami épp nem tetszik.
Vannak akik ilyenkor nekiállnak a körülmények formálásának, azon dolgoznak, hogy megváltoztassák a valóságot. Több-kevesebb sikerrel és küzdelemmel – ők a kontroll fókuszúak. Kontrollálni szeretnék még az ÉLETET is.
És vannak, akik elmenekülnek a helyzetből – ha fizikailag nem megy, mert kilépni nem tudnak vagy akarnak, akkor az ELMÉJÜKBE MENEKÜLNEK.
Szemléltetésképp nézzünk egy képzeletbeli, mégis életszagú példát a menekülésre. Természetesen számtalan másikat kereshetünk, én most a munka világából alkottam egyet:
Nem érzem magam jól a munkakörömben mert keveset keresek, kifejezetten anyagi gondjaim vannak, ami számtalan problémát okoz párkapcsolati téren is. Ennek ellenére se a változtatásra, se az elfogadáson alapuló megnyugvásra nem tudom magam rávenni – helyette évek óta várom a kinevezést, mert elhitetettem magammal, hogy megbecsülnek és ez a fizetésemben is megjelenik előbb utóbb. Ebben a reményben élek. Több barátom felhívta már rá a figyelmemet, hogy szerintük ezt rosszul látom és a helyzet nem fog változni – én nem is értem miről beszélnek, nem hiszek nekik, hanem továbbra is bízom a fényesebb jövőben. Addig meg a jóra koncentrálok és elhitetem magammal, hogy ez így elfogadható.
Ebben a helyzetben két megfelelő megoldás is lenne:
- változtathatnék – kiléphetnék a helyzetből
- elfogadhatnám, hogy ez így marad és alkalmazkodhatnék a helyzethez.
Én egyiket sem teszem, hanem a harmadikat választom: nem akarok szembenézni a valósággal és teremtek egy reménykedésen alapuló illúzió világot magamnak, abban élek. Menekülök a valóság elől.
- Miért nem változtatok – lépek ki a helyzetből?
Mélyebben megvizsgálva, a változtatástól való félelemnek is ezerféle gyökere lehet, a teljesség igényessége nélkül egy párat említek:
- Hitem abban, hogy találnék jobban fizető munkahelyet szinte nulla, mert épp gazdasági válság van, vagy mert igazából nem tartom magam elég kompetensnek, vagy mert meg vagyok róla győződve, hogy ehhez ismeretségek kellenek ami nekem nincs és így tovább…
- Tudom,hogy találnék más városban, de ahhoz költözni kellene amit nem szeretnék mert megszoktam,hogy itt minden ismerős és nincs kedvem mindent újra kezdeni mert nincs energiám hozzá
- Valamit a jelenlegi munkahelyemen annyira szeretek, hogy nem tudom elképzelni az életet anélkül – együtt azzal,hogy nem hiszem,hogy ezt még egyszer máshol is megtalálom, ezért nem tudok róla lemondani. Lehet ez a kollektíva, lehet a munka tartalma, bármi egyéb.
Talán érezhető, hogy időnként olyan hatalmas ellenerők működnek a pszichében, amik „eldöntötték”,hogy a változás nem alternatíva.
2. Miért nem választom az elfogadást és alkalmazkodást?
A változtatás alternatívája a TUDATOS ELFOGADÁS lenne. Amikor BELENYUGSZOM – és a szóhasználat nem véletlen, tényleg “nyugodtságot jelent” a helyzetbe és alkalmazkodok hozzá. Felismerem, tudatosítom az összes gondját, nehézségét,stresszét valamint az összes örömét , nyereségét a helyzetnek, és meg tudom azt lépni, hogy MEGENGEDEM a nehézségeknek, hogy az életem részei legyenek, ellenállás nélkül. Egyszerűen berendezkedek ennek a valóságnak a megélésére!
Adott példánkban például csökkentem a kiadásaim, de mindezt már tudatosan, rossz érzések nélkül, vagy eladom a házam és kisebb lakásba költözök, stb.
Legtöbbször áldozatokkal jár ez az út, és ezeket az áldozatokat nem akarom meghozni.
Pedig a tudatosan meghozott áldozatokkal általában lehet tovább járni egy úton — ha pedig mégsem, mert az ÉLET (sors, karma, univerzum, hívjuk bárhogy) mást kíván tőlünk, akkor arra abból fogunk rájönni, hogy tovább feszül a helyzet, egyre erősebb ingerek, késztetések, vagy akár külső körülmények utalnak a változás szükségességére. Ebben az esetben csak időt nyertünk, de ezt előre mi nem láthatjuk.
3. Miért menekülök egy illúzióba?
Minden menekülés ott kezdődik, amikor van egy vagy több olyan részlete a valóságnak, amit magunk sem akarunk látni, amivel nem nézünk szembe – elmenekülünk ez elől a részlet elől, mert
Félünk attól azoktól az érzésektől és gondolatoktól amik a szembenézés esetén óhatatlanul előjönnének, (szomorúság, elkeseredettség, félelem, aggodalom, harag….)
Az adott példában egy ilyen “valóság részlet” lehet: Évek óta nem neveznek ki pedig már számtalan lehetőség lett volna rá. Nem akarom belátni, hogy nagy valószínűséggel a jövőben sem fognak valamiért.
Ha belátnám, hogy valami miatt nem akartak eddig se kinevezni, az olyan érzéseket ébreszthetne bennem amik fájnak. Kudarc, szégyen, csalódás harag, bármi hasonló jöhet.
Inkább ne!
Ha se nem lépünk ki a helyzetből egy új valóságba, se nem oldjuk fel a belső konfliktust elfogadással , akkor tudatalatti döntésünk az lesz, hogy maradni kell a jelenlegi – egyáltalán nem kívánt – valóságban. Bár a háborgó hangokat ilyenkor sikerült elhallgattatni, (ezt hívjuk elfojtásnak) még mindig ott van az az érzés és gondolat, hogy a valóság nem jó. Tartósan élni egy “nem jó” valóságban nem tudunk. Pszichénk nem tud fenntarthatóan működni, mert felőrlődne.
Ilyenkor aktiválódnak a Halak/Neptunuszi energiáink, melyek nagyon kreatívak. Pillanatok alatt képesek vagyunk agyunkban és szívünkben felépíteni egy alternatív valóságot, amiből a nehéz aspektusát a helyzetnek kizárjuk. Az említett példában ez úgy néz ki, hogy gondolat és érzés világunkban CSAK arra fókuszálunk ami szép és jó a munkahellyel kapcsolatban, várjuk a kinevezést és a pénz terheivel nem törődünk.
Legtöbbször a környezet látja és szenvedi el ezeket a helyzeteket, hiszen aki a fantázia világba menekült, ő elfojtotta a rossz érzéseket és gondolatokat, és átköltözött agyban és érzésvilágban abba az alternatív világba, ahol neki sokkal könnyebb mint a fizikai valóság.
Nagyon fontos, ha segíteni akarunk valakinek, hogy lássuk a mozgatórugóit ennek a történetnek, ezért írom ennyire aprólékosan…
Az ÉLET azonban úgy működik,hogy benne kell lennünk az áramlásában. A fantáziavilág nem az élet áramlása. Egy ideig lehet az árral szembe úszni, de kivétel nélkül mindig eljön a pillanat amikor le kell bontani az álomvilágunkat.
Asztrológiailag nagyon izgalmas téma, hogy ki mennyire hajlamos menekülésre Talán a már leírtakból kitűnik, hogy nem mindenki fogja ezt az utat választani. Vannak akik remekül tudnak a valósággal szembenézni és új utakat választani, de most ez az írás nem róluk szól.
Akiknek a születési képletükben erős a Halak/Neptunuszi hatás, ők hajlamosabbak az illúzióvilágba menekülésre
Vannak akikben ez annyira erős, hogy szinte minden konfliktus kezelés módjukra ez jellemző és vannak akikben egyéb, például Szaturnuszi – ezt a hatást ellensúlyozó- energiák is erősen működnek, ők csak részben, bizonyos helyzetekben és időkben választják ezt az utat.
Ha a születési ábránk nem mutat ilyen hangoltságot, akkor is mindenkinek vannak neptunuszi időszakai, amikor erre sokkal hajlamosabb lesz. Ezek a tranzitok, direkciók, progressziók időszakai. Az asztrológiai előrejelzés csupán ennyire hivatott, arról ad nekünk felvilágosítást,hogy mikor milyen energiák kerülnek előtérbe.
Egy-egy neptunuszi időszak idején:
- Csökken a képességünk arra, hogy konfrontáljunk a valóságunk számunkra nem tetsző részleteivel.
- Nő az a késztetésünk, hogy illúziókba ringassuk magunkat és felépítsünk gondolat és érzésvilágunkban egy könnyebben elviselhető képet
- Ha ilyenkor csalások, hazugságok áldozatai leszünk, ami viszonylag gyakori, nagyon fontos látni, hogy ennek oka az,hogy nem tudtunk szembenézni a rideg valósággal. (szeretném hangsúlyozni, hogy nem mindig ez az ok, de ha ez neptunuszi időszakban történik meg, akkor az erős jelzés arra,hogy az okot ott kell keresni és gyógyítani.)
Mikor várhatjuk leginkább, hogy az illúzióvilágunk összeomlik?
A Szaturnuszi időszakokban. A Szaturnusz a materiális világban már életre hívott valóságot képviselő energia.
Ami még nincs itt a Földön valódi élő módon, azt a Szaturnusz segíti megvalósítani , de a Szaturnusz az is, aki szembesít. Ilyenkor nincs kecmec. Nem véletlen,hogy a szaturnuszi időszakok életünk legnehezebb időszakai közé tartoznak, mert olyankor jön el az ideje annak,hogy megméretődjön egy-egy helyzet, párkapcsolat a valóság, azaz LÉTEZŐSÉG mércéjével.
Ami nincs, ami illúzió, az ilyenkor porba hullik. Elveszítünk valami számunkra könnyítő, kellemes gondolat/érzés csomagot, mert ilyenkor a valódi megvalósulások ideje jön el.
Akkor sem könnyű ezt kibírni, ha az ember tudja, hogy a veszteségének egy magasabb bölcsesség, a mező, az áramlat a vezetője, és ez így van rendjén. Amennyiben még ez a tudás sincs valaki birtokában, a fájdalmak aktuálisan alig elviselhetőek.
